A 18. század egyik legkedveltebb bútortípusa a komód, amely egyszerű és praktikus tároló bútor, de reprezentatív termekbe szánt díszes formában is készült. Ez utóbbi sajátos klasszicista változata fejlődött ki Észak-Itáliában.

Milánóban és környékén számos "intarsiatore" működött, az egyik leghíresebb Giuseppe Maggiolini lett, aki 1771-ben szegődött Ferdinánd nagyherceg, Milánó főkormányzójának szolgálatába. A neki tulajdonítható komódok korpusza sima, hasáb alakú, kialakításukban legjellegzetesebb az egész felületen átfogóan komponált rakott díszítés (intarzia). Az intarzia rajza a bútorok felépítését szervesen követi: a fiókokkal tagolt homlokzatot négyzetes keret fogja össze, a központi motívum díszedény, virágcsokor, hadi trófea. A homlokoldalt kétoldalt pillér gazdagítja, a zárópárkány alatti alacsonyabb fiók díszítése oromfrízt képez. A veretelés mértéktartó: finom művű aranyozott kulcslyuk-pajzsokra és húzókarikákra korlátozódik; az intarziához, nagy változatosságban és számban különböző fafajtákat dolgoztak fel: paliszandert, rózsa- és buxusfát.

<< vissza