Az emeletes írószekrények a 18. századi közép-európai bútorművészet legigényesebb alkotásai közé tartoznak. A típus valószínűleg Angliában alakult ki.

Ez a bútortípus általában három emeletes: a felépítmény leggyakrabban háromfiókos komódon nyugszik, középső részébe kulccsal zárható, lehajtható lapot építettek, ami írólapként funkcionál; a sokfiókos felső rész közepén ajtóval lezárt fülkét találunk. Erről a fülkéről ezt a szekrénytípust tabernákulum-szekrénynek is nevezik, mert az a katolikus templomok tabernákulumára (szentségtartó fülke) emlékeztet.

Ezt a felépítést követi a nemes lelkű donátor ajándékaként a gyűjteménybe került magyar tölgyfa írószekrény is.

A legtöbb emeletes írószekrény a rokokó idejéből maradt fenn. A furníros darabokat általában levél- és virágdísz, szalagintarzia ékesíti, a kevésbé díszes, tömörfából készült darabokat, mint a képen látható példányt is, kagylós, csigás, leveles faragás díszíti.

<< vissza