A magyarországi rokokó bútorművészet Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780) jutott el csúcspontjára. E korszak egyik legjellemzőbb bútortípusa az emeletes írószekrény, melynek háromfiókos komódra helyezett középső részén nyugszik a fiókoktól közrefogott középajtós szekrényrész. A Pallavicini család egykori berendezési tárgyát képező példányon az ajtón a Szentháromság rakott művű ábrázolása látható. Az ajtó alatti fiók belső oldalára a készítés évszámát (1765) is bevésték.

A magyar asztalos a franciától eltérően ezen a darabon sem alkalmazott egzotikus fából készült borítást, ehelyett diófa lemezzel borította a fenyő alapot. A berakott díszt (intarzia) jávorfából vágta ki, a figurákat, lombdíszeket égetéssel árnyalta. Ezen a tárgyon is hiányzik a franciánál megszokott tűzaranyozott bronz veretelés, amely a fiók-homloklapokat összefogja. Helyette szerény, a kulcslyukpajzsra és a húzókra korlátozódó aranyozott sárgaréz verettel találkozunk. Magyarországon nem alkalmazzák a márvány zárólapot sem, a bútor jelzése pedig ekkor itt nincs szokásban. Az írószekrény visszafogott formájával és ehhez igazodó szalagintarzia díszítésével mégis a magyar rokokó bútorművesség meghatározó darabja.

<< vissza