A 17. századi magyarországi bútorművészet legkiemelkedőbb emlékei közé tartoznak a templomi kóruspadok (stallumok), a templomszentély vagy a kórus két oldalán a papság, ill. a kar elhelyezésére szolgáló ülőbútorok. A pad egyes üléseit a magas háttámlához csatlakozó kartámasztók választják el; felül baldachin v. koronázó párkány zárja le, az ülésekhez pulttal ellátott térdeplő csatlakozik. A stallum lehet egy vagy több soros felépítésű.

Az Itálián kívüli reneszánsz bútorművészet egyik legkorábbi és legszebb alkotása a nyírbátori stallum, melyet 1511-ben az olasz Marone mester vezetése alatt álló műhely készített, ahol már magyar asztalosok is dolgoztak.

A Nagytétényi Kastélymúzeumban bemutatott, több mint száz évvel későbbi (koronázó párkányán 1620-as évszámot viselő) stallum egykor a körmöcbányai (ma Szlovákia, Kremnica) főplébániatemplom berendezését gazdagította. A bútor haboskőris, jávor és sötétre pácolt dióberakással és faragással díszített.

<< vissza