A nyugati és keleti elemeket harmonikusan egyesítő "vargueno" a legjellegzetesebb spanyol bútortípus.

Spanyolországban a reneszánsz bútorművészet egy sajátos változata fejlődött ki, hiszen a 700 éves mór uralom alatt érkezett arab hatás századokon át tovább élt, ami a bútoroknak is félre nem érthető helyi jelleget kölcsönöz. A dió és nyárfa mellett feldolgozott gesztenye, narancs és citromfa fokozta a berendezési tárgyak egzotikus jellegét. Az olykor az egész felületet borító csontberakás, aprólékosan faragott, esztergályozott bábocskákból kialakított díszítés Közel-Keleti hatást mutat. A spanyol és a kereszténnyé lett muszlim mesterek műhelyeiben a 16. század folyamán számos különböző rendeltetésű ládika, nem utolsó sorban lehajtható írólappal kialakított úti írószekrényke készült.

Az író-kabinetszekrény ("vargueno" v. "bargueno") lényegében az úti írószekrényke (escrittorio) asztalra helyezett, nagyobb méretű változata. Az egyszerű, hasáb alakú láda lehajtható írólapja mögött szimmetrikus rendben esztergályozott bábokkal, csontberakással, aranyozással gazdagított fiókok sorakoznak, középen ajtós fülkével. Figyelemre méltóak a díszítőelemmé integrálódott, aranyozott fém fogantyúk, húzók, veretek.

<< vissza