A francia reneszánsz bútorművészet történetében két nagy korszakról: I.Ferenc és II. Henrik koráról beszélhetünk. Az előbbire (l6. század első fele) a tölgyfa, az utóbbira (16. század második fele) a diófa használata volt jellemző. Érett diófából faragták gyűjteményünk edénytároló szekrényét is, amely valójában egy magas lábra állított, homloklapján két ajtóval ellátott láda

A francia edénytároló szekrény, így a budapesti dressoir is, rangot jelző, reprezentatív bútor. Emeleteinek és polcainak számát mindenkor tulajdonosa társadalmi rangja szabta meg.

A fogadószobák ékessége a rajta "kiállított" ezüst, ón edényekkel, üvegekkel együtt. Övpárkányába rejtett fiókjai az evőeszközök, kétajtós szekrénye az asztalnemű textiliák, terítők tárolására szolgált. Fő díszítőelemei a félbevágott rozetta, legyező és madártoll dísz, de megjelennek itt már a francia manierizmusra jellemző, tekercsbe komponált oroszlánfejek, illetve angyalfejek is.

<< vissza