Az itáliai kelengyeláda formája az antik szarkofágét követi: olykor koporsó alakú, egyenes fedéllel zárul, és oroszlán lábakon áll. E tároló bútorokat a reneszánszban eleinte festik, majd intarziával (faberakás) díszítik, később többnyire faragják.

Jóllehet a l5. századi Firenzében kimondottan kelengyeláda-festő céhek is léteztek, a legnagyobb festők is vállalják egy-egy menyasszonyi láda kifestését. A világ nagy múzeumaiban számos ún. "cassone kép" őrződött meg, melyek eredetileg láda homloklapok voltak, maga a láda elhasználódott, ritka esetben maradt fenn.

Ilyen ritka példány a Griselda jelenetes láda (ismeretlen umbriai festő munkája), mely a hagyomány szerint egykor a padovai származású Francesca Pindi berendezési tárgyai közé tartozott. A kelengyeláda homloklapjára nem véletlenül került a Bocaccio novellájából is ismert Griselda, az eszményi hitves alakja, hiszen ezzel is az asszonyoktól elvárt erényekre kívántak figyelmeztetni. Különösen szép a középmező még perspektíva nélküli lovas jelenetének bemutatása.

<< vissza